Altaji maralszarvas (Cervus elaphus sibiricus)

Elnevezések: Wapiti de Asia Central (spanyol), Wapiti d'Asie Centrale (francia). Korábban közép-ázsiai wapitinek nevezték. Oroszországban és Mongóliában altaji maralnak hívják.

Fajleírás: A bikák marmagassága eléri az 59-61 hüvelyket (150-1 55 cm). Súlya eléri a 660 fontot (300 kg). Színe télen világos szürkésbarna vagy sárgásbarna, feje, nyaka, hasa és lábai sötétebb barnák. A tehenek színe egyenletesebb, nem sötétednek oldali és hasi részen. A bikák nyáron egyenletesebb vörösesbarna színűek, a hasuk nem sötét és a tükrük élénkebb vörös. A tehenek nyáron hasonlítanak a bikákra, bár valamennyire világosabbak és elég jól kivehető oldalcsíkuk van.

Elterjedési terület: Mongólia, Oroszország, Kína. Erdős hegyek. Kína: Altaj-hegység Xinjiang északi részén. Oroszország: Szibériában az Altaj, Szaján, és Bajkál térsége. Mongólia: Északnyugati és észak-középső részek. A mandzsúriai wapititől keleten elválasztó határvonal tisztázatlan.

Kiemelkedő trófeák: A legjobb feljegyzett agancs 137,2 cm szárhosszúsággal, 107,0 cm terpesztéssel rendelkezett, és 14-es agancs volt. (Rowland Ward, 1988). Összesen 57 trófeát jegyeztek fel az SCI Rekordok könyvébe (2000). A rekord Newton R. Betts Jr. nevéhez fűződik, aki Mongóliában tett szert az altaji wapitire 1991-ben. A trófea jellemzői: Bal agancsszár hossza 127,6 cm (50 2/8 hüvelyk), jobb agancsszár hossza 128,3 cm (50 4/8 hüvelyk); bal agancstő kerülete 23,4 cm (9 3/8 hüvelyk), jobb agancstő kerülete 23,4 cm (9 3/8 hüvelyk); belső terpesztés 94,6 cm (37 2/8 hüvelyk); ágak száma: a bal száron 6, a jobb száron 6. A teljes pontszám: 362 1/8.

Vadászat: Körülbelül 40.000 évvel ezelőtt vándorolt a maralszarvas a Bering-szorosnál még meglévő földnyelven Ázsiából Amerikába. Ugyanez a szarvas ma észak-amerikai wapiti néven él Észak-Amerikában. Nem csoda tehát, ha amerikai vadászok csapatostól jöttek Mongóliába, hogy a számukra ismerős ázsiai wapitire vadásszanak. Ha az ember mindezzel tisztában van, európai szarvas-vadászként igazán tudja becsülni a mongóliai klasszikus maral vadászat kedvező árát. Kazahsztán is kitűnő hely a maral vadászatra, csak jóval többe (3-4-szer többe!) kerül, mint Mongóliában.

Emellett még külön is kell választani ezt a két maral fajt. Mert Kazahsztánban és Közép-Ázsiában a Tien-san maral (Cervus elaphus songaricus) él, míg Mongóliában (Altaj) és Dél-Szibériában az altaji maral honos. Külön vannak feltüntetve az SCI rekordkönyvében is. A két maral faj színben, hangjukban, testfelépítésben és agancsformát tekintve majdnem azonos. Különbözik a Tien-san maraltól abban, hogy valamelyest kisebb és színe halványabb, valamint koponyája is némiképp eltér.

Mongólia a 80'-as évek közepén a legnagyobb maralszarvas állománnyal rendelkezett egész Ázsiában (kb. 130000 db). Ezt követően a nagy mértékű vadorzás (a barkás agancsok felvásárlás a kínai kereskedők által) és a téli veszteségek következtében 1995-re már csak 50000 db-ot számláltak. Ennek hatására a maral vadászatát a 90'es évek végén leállították. 1998-ban indítottak egy nemzetközi maralszarvas védelmi programot, aminek hatására 2000-ben ismét lehetőséget tudtak biztosítani a külföldi vadászoknak a maral vadászatára.

Két fő területét tudjuk megkülönböztetni Mongóliában a maral vadászatnak: elsősorban az északi erdősávot, észak-keletre Ulánbátortól, illetve a nyugati Magas-Altajt. Mongóliában a legerősebb bikák nem kizárólag a bőgési időszakában, szeptember közepétől október elejéig (09.10-10.20) ejthetők el. A novemberi és decemberi téli maral vadászatokon is rendszerint kapitális trófeák kerülnek puskavégre. A maralszarvas bikák Mongóliában a száraz idő miatt (porózus trófeák) nem olyan kapitálisak mint Kelet-Kazahsztánban (14-20 kg), átlagos trófeaméret: 8-11 kg, maximum 18 kg. A mongol maral bikák azonban általában hosszú szárúak és ágúak, tetszetős trófeák.

Képek a fajról

Altaji maralszarvas

Vissza az előző oldalra