Közép-ázsiai kőszáli kecske (Capra sibirica alaiana)

Az alábbi fajokat tartalmazza: alaiana, almasyi, merzbacheri, és transalaiana, melyek közül az alaiana (Noack, 1902) az elsődleges.

Rövid fajleírás: Ez az faj nőhet a legnagyobbra és rendelkezhet a legnagyobb szarvakkal. A bakok súlya elérheti a 285 fontot (130 kg), sőt még többet is. Színben nagyon eltér a szibériai és a Góbi kőszáli kecskétől. A téli szőrzet színe a legtöbb felnőtt baknál változó sötétségű fahéjszínű-barnás, a horpasznál, marnál és combnál barnább és fakóbb. Általában sötét, jól kivehető oldalcsíkuk van, és világosabb színű nyeregfoltjuk, amelynek mérete, alakja és elhelyezkedése változhat. Nagyon sötét horpaszi csík választja el a barna horpaszt a fehér hasi résztől. Jól kivehető barna sáv található a mellső lábak elején, ez a hátsó lábakon világosabb színű. A fej világosabb mint a horpasz, tulajdonképp némileg szürkés árnyalatú, a szakáll pedig barna. Az egyéni variációk azonban a színt és a foltokat tekintve nagyon változatosak. Vannak sötétebb és világosabb állatok, és némelyik egységesen szürke színű. Az oldalcsík lehet széles, keskeny, vagy akár hiányozhat is. A nyeregfolt lehet világos vagy sötét, nagy vagy kicsi, elhelyezkedhet a nyakon vagy lapockán is a hát helyett, hiányozhat teljesen, vagy előfordulhat több mint egy folt is. A nőstények igen ritkán, ha egyáltalán, rendelkeznek nyeregfolttal. Regionális variációk is előfordulnak.

A tádzsikisztáni Alaj-hegységben élő kőszáli kecske (alaiana faj) a beszámolók szerint nyáron világos szürkésbarna, sötét oldalcsíkkal ellátott de nyeregfolt nélküli, télen pedig élénk rókavörös, jól látható nyeregfolttal rendelkező szőrzetet visel. Azok a példányok, amelyek Kirgizisztánban az Terszkej-Alatau hegység által határolt területen élnek (almasyi faj) a beszámolók szerint vöröses-barnás sárgásbarnák nyáron, jól kivehető nyereggel és nyaki folttal, fejük szürkés színű, télen ugyanakkor a szürkésbarna valamely árnyalatára színesül szőrzetük, széles, sötét oldalcsíkkal és kicsi, sötétebb nyereggel és nyaki foltokkal. Szarvaik nagyon hosszúak és viszonylag vékonyak, meglehetősen kicsi barázdákkal.

A Narin terület kőszáli kecskéi Kirgizisztánban (merzbacheri faj) a beszámolók szerint abban különböznek az almasyi-tól, hogy világosabb a színük, élesebben kivehető oldalukon a nyereg és jóval rövidebb, szétágazóbb szarvuk van, amelyeken erőteljesebb a bordázat. A leírások azonban egyáltalán nem következetesek, sem régióra sem fajra vonatkozóan.

Elterjedési terület: A Pamír-, Alaj-, Transzalaj- és Tien-san hegység Afganisztánban, Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban, Kazahsztánban és Kínában.

Kiemelkedő trófeák: Összesen 96 trófeát jegyeztek be az SCI Rekordok Könyvébe. Az első 30 trófea közül húszat Kirgizisztánban szereztek, tizenhármat Kazahsztánban, kettőt Tádzsikisztánban (2000). A rekord Dan Duncan nevéhez fűződik, aki Kirgizisztánban tett szert a közép-ázsiai kőszáli kecskére 1996-ban. A trófea jellemzői: a bal szarv hossza 151,4 cm (59 5/8 hüvelyk), a jobb szarv hossza 152,7 cm (60 1/8 hüvelyk); a bal szarv tőnél mért kerülete 29,2 cm (11 4/8 hüvelyk), a jobb szarv kerülete tőnél 29,2 cm (11 4/8 hüvelyk). A teljes pontszám: 142 6/8

Képek a fajról

Közép-ázsiai kőszáli kecske

Vissza az előző oldalra