Vízibivaly (Bubalus bubalis)

1823 és 1840 között 80 vízibivalyt hoztak Ausztráliában a Northern Territory területére hústenyésztés céljából. Egyes állatok a csordákból kiszabadulva vadon éltek és szaporodni kezdtek olyan mértékben, hogy 1880 és 1970 között az ausztrál kormány elrendelt kb. 700.000 vad kilövését. 1985 óta kb. 350.000-re saccolják az állomány nagyságát, ami világviszonylatban az összes vadon élő vízibivaly felét jelenti. A vízibivaly komoly ökológiai problémát is jelent Ausztrália északi partjainál. A taposásuk miatt a talajerroziót növelik és a táplálkozásukból kifolyólag a helyi flóra összetételét is befolyásolják, ezen kívül az életmódjukkal lehetővé teszik, hogy a sós víz bejusson az édesvizekbe. Ennek hatására az ausztrál kormány folyamatosan szabályozza a kilövésüket.
A vízibivaly Ausztrália legjelentősebb nagyvada. Testsúlyuk 900 kg is lehet és gyakran előfordul, hogy támad, főleg ha sebzett. Igen kemény vad, ezért a vadászatához mindenképp minimum a .375 Holland & Holland kalibert ajánljuk. A masszív egyenes szarvuk elérheti az 1,8 métert is. A színük lehet szürke, barna vagy fekete. Mindkét nemnek van szarva.
Ahogy Ausztráliában, Argentínában is a vízibivalyokat az első telepesek haszonállatként hozták magukkal a farmokra. Ahogy a technikai fejlődés haladt előre, egyre kevesebb szükség lett rájuk és elvadult az állományuk és így váltak a vadászok célpontjává.

Képek a fajról

Vízibivaly_Argentína

Vízibivaly_Ausztrália

Vissza az előző oldalra