Borjúfóka (Phoca vitulina)

A borjúfóka (Phoca vitulina) a világ leggyakoribb fókafaja, amely a Föld északi féltekéjének partközeli vizeit népesíti be, és a valódi fókafélék családjába (Phocidae) tartozik.
A valódi fókafélék (Phocidae) a ragadozók rendjének egy családja, 13 nem és 19 ma élő faj tartozik ide.
A valódi fókáknak nincs fülkagylójuk, a hímek heréi pedig bent vannak a hasüregben: mindkét tulajdonság a közegellenállást csökkentve gyorsítja úszásukat. Mellső uszonyaik kicsik, és mivel uszonyszerű csonkká korcsosult hátsó lábaikat nem tudják maguk alá hajlítani, a szárazföldön, ahová évenként kétszer ki kell jönniük szaporodni, illetve vedleni, nagyon ügyetlenül mozognak.
A valódi fókafélék elsősorban a hidegvizű tengerekben és óceánokban fordulnak elő, de néhány fajuk a trópusi területeken, sőt, egyesek az édesvizekben is előfordulnak.
Elsősorban halakkal, tengeri puhatestűekkel, rákokkal táplálkoznak, de a család legnagyobb termetű tagjai kisebb fókákat és pingvineket is zsákmányolnak.
A borjúfókák teste a többi valódi fókához hasonlóan hengeres, áramvonalas, öt-öt, vakarózásra és küzdelemre használatos karomban végződő uszonyai kevéssé alkalmasak a szárazföldi közlekedésre. Vastag, de rövid bundájuk egész testüket borítja, színezete a világosszürkétől a barnán át a feketéig terjedhet, és változó mértékben sötét foltok borítják. A háti részen sűrűbb a mintázat.
A borjúfóka a leggyakoribb Izlandon és ez a vadászat elsődleges célpontja is. A hímek elérhetik a 2 m nagyságot és a 150-160 kg élősúlyt, míg a nőstények kb. 1,5-1,8 méteresek és 100-150 kg a súlyuk.

Képek a fajról

Borjúfóka

Vissza az előző oldalra