A szikaszarvas Kelet-Ázsiából származik, de a betelepítése során a világ sok más részén is előfordul. Pontosabban az eredeti fajok Kína, Délkelet-Szibéria, Korea, Japán, Taiwan és Észak-Vietnám származnak. Manapság a következő országokban találhatóak Európán kívül: Marokkó, Észak-Mongólia, Anglia, Texas, Ausztrália, Madagaszkár, Új-Zéland. Európában leginkább a törzsalakot a japán szikát (Cervus nippon nippon) és a Dybowski-szikát (Cervus nippon hortulorum) telepítették.
A szikaszarvas a dámszarvasnál kisebb testméretű, nyáron vörösesbarna, számos fehér folttal pettyezett. Télire a szőrzet megsötétedik, a foltok is olykor eltűnnek, csaknem egyszínűvé válnak. Marmagassága 80-90 cm és a bika kb. 45-65 kg-os. A farok rövid, világos, olykor a tükör szőre által borított. A hátulsó lábak külső oldalán, a csánk alsó felénél fehéres, kefeszerű, hosszú szőrű pamacs található. A szikaszarvas agancsa általában hatos vagy nyolcas, nagyritkán tízes, s korona nélküli. Az agancsot borító háncs színe nagyon változatos az alfajok között, a szürkésfeketétől a vörösig.
Viselkedésük szempontjából a bikák egyedül járnak, a nőstények a fiatal egyedekkel kisebb csapatokban. Kedvelik a sűrű erdőket, ahol dús az aljnövényzet, de nagyon alkalmazkodóképesek, ezért a lápos és füves területeken is egyaránt megtalálhatóak. Bőgési időszaka szeptember közepétől október közepéig tart. Bőgőhangja hosszú madárfüttyre emlékeztet.