Nyírfajd (Tetrao tetrix)

A nyírfajd vagy „kis kakas" aránylag karcsú termetű; erős csőre közepes hosszúságú. Nemcsak a csűdje, de a lábujjakat összekötő hártyája is tollas. Lábának külső és belső ujja egyforma hosszú. Tompán elkerekített, rövid, domború szárnyának a harmadik evezője a leghosszabb. A 18 tollból álló fark a tyúknál kivágott, a kakasnál lantalakú, amennyiben a középső hat toll kifelé mind hosszabb, s a szélsők sarlóalakúak. Az alsó farkfedők vége túlér a kormánytollakon. A kakas fekete, feje, nyaka s hátának alsó része pompás acélkék csillogású. Összecsukott szárnyain - azáltal, hogy a másodrendű evezők és a nagy fedők fehérek - fehér harántcsík keletkezik. Alsó farkfedői tiszta fehérek. Az evezőtollak kívül feketebarnák, szürkén elmosódottak s tövük fehér; farktollai feketék. Szeme barna, csőre fekete, lábujjai szürkésbarnák. Rózsája s a szem körüli csupasz bőre élénkvörös. A tojó tollazatának a színe a rozsdasárga és rozsdabarna színeknek a keveréke, azonkívül fekete harántszalagok és tollak is vannak rajta. Részleges vagy teljes albinói többször fordulnak elő, mint más vadonélő tyúk-féléknél.
A nyírfajd Európa legtöbb részén honos, továbbá Észak- és Közép-Ázsiában, nyugatra Skóciáig s Anglia északi részéig keletre a Kolyma-folyamig s északkeletre Szibériáig. Délen a keleti Pirenaeusok, Észak-Olaszország, a Kaukázus északi nyúlványai, majd Tianschan és Peking képezik az elterjedési határait. A Kaukázusban az 1840. évben felfedezett s 1875-ben önálló fajnak elismert kaukázusi nyírfajd (Lyrurus mlokosiewiczi Tacz.) rokona helyettesíti. Kedvelt fája a nyír, ezt minden fánál többre becsüli; a fenyveserdő az ő szemében csak szükségtanya. Sehol sem fordul elő oly tömegesen, mint a kiterjedt nyíresekben, e fának már kisebb csoportjai is lekötik őket. De a nyíres is csak akkor felel meg neki, ha abban bőven van sűrű aljnövényzet, áfonya, hanga, szeder vagy málna. Kiválóan kedveli a lápos helyek vízi növények lepte mellékét is.

Képek a fajról

Nyírfajd

Vissza az előző oldalra