Csökkenő ABC Növekvő
Saját kiadványok

VADÁSZUTAK IV.

VADÁSZUTAK IV.

2990.- Ft

+ postaköltség


» További kiadványok

Svédország: Referenciák

2006 októberében voltunk először egy tesztvadászaton ezen a területen fajdra vadászni. Az akkori nagyon jó tapasztalataink alapján vettük fel ezt az ajánlatot a kínálatunkba, majd azóta töretlen népszerűségnek örvend vendégeink körében. 2007 óta kizárólagosan dolgozunk Partnerünkkel Magyarországról. Minden évben 6-10 magyar vadászt vadásztatunk itt a fajdfélékre, általában október második felében.

A fajdfélék vadászatát lassan kiegészítették más vadfajok vadászata is, amikre szintén sikeresek voltak vendégeink: hód, téli hófajd vadászat, európai jávor vadászat.

2010-ben volt először kint csoportunk hófajdra vadászni februárban. Akkor erről így számoltunk be: Február végén, március elején két csoportunk vadászott hófajdra a svéd Lappföldön. Az átlagtól jóval keményebb időjárási körülmények várták a magyar vadászokat. Főleg az első csoportnak kellett a hideggel igazán megküzdenie, hisz egész héten mínusz 25-35 volt a hőmérséklet. Ezt tetőzte az erős szél, a magas hó, amik még inkább extrémmé tették a vadászatot. A nehézségek ellenére mindkét csoportunk nagyon elégedetten tért haza.

Beszámoló 2009-es kísért hód vadászatunkról
2009. május 11-17 között élveztük a svéd partnerünk vendégszeretetét és a Lappföld kora tavaszi varázsát vadász- és kísérő vendégeinkkel együtt. A csapat 4 vadászból, 2 preparátorból, illetve 3 hölgy kísérőből állt össze.
Az utazás célja a hazánkban fokozottan védett, de Svédországban nagy károkat okozó, vadászható európai hód elejtése volt. Első magyar csoportként 4 db hód került terítékre, melyek súlya kb. 16-20 kg közötti. A vadászat nagyon hangulatosan, elsősorban kenus cserkeléssel történt. Hihetetlen nagyságú hód várakat és letarolt erdőkkel szabdalt mocsaras területeket láttunk a késő esti (20-01 óra) és hajnali (02-07 óra) cserkelések alkalmával. Közép-Svédországban jelenleg szinte egész napos a világosság, szürkület is csak este 23 és reggel 2 óra között van.

Beszámoló 2011-es csoportunk hód vadászatáról
"Az idén a tavaszi fajdvadászat alternatíváját keresve próbálkoztunk - Paller Attila ajánlatára - a svéd hódvadászattal. Ami a hódvadászatot illeti fenntartásokkal indultunk útnak, mert nem tudtuk megítélni hogy valóban igazi vadászélményben lesz-e részünk vagy csak valamiféle céllövészetben egy - általunk kevéssé ismert - nagytestű rágcsálóra.
Attila laza kis családi programot ígért 4-5 napra, szép lappföldi környezetben, május elején már számunkra is kellemes időjárási viszonyok mellett. A festői Visjö-parti vadászház és az időjárás is igazi felüdülés volt a két család vadászó és nem vadászó tagjai számára egyaránt.
Hódokkal már az első délután találkoztunk egy hídon keresztül autózva, ahol mindjárt kettőt is láttunk a tó partján. Ez az első találkozás lelombozta a vadászszenvedélyünket, beigazolódni láttuk sejtésünket a "rágcsáló céllövészettel" kapcsolatban. Ami azonban ezután következett minden elképzelésünket ellenkező - pozitív - előjellel múlta felül. Jómagam Emillel - házigazdánkkal és egyben egyedüli kísérőnkkel - a szállástól jó 20 km-re vízre bocsájtottuk kenunkat és elindultunk a hódok felkutatására. A tó és környéke leírhatatlanul csodás volt, hódot viszont csak egyórányi evezés után találtunk a szemközti parton. A következő két órában őkelme a hódok minden rafinériáját bemutatta nekünk. Észrevett bennünket, vízre ereszkedett, kíváncsian próbált felénk úszni, majd óvatosan eltávolodott tőlünk. Hatalmasat csapva a vízre farkával eltűnt a víz alatt, majd -mikor már lemondtunk róla - kétszáz méterre tőlünk ismét felbukkant. Ezt többször eljátszotta velünk, közben egyszer - már-már lövési lehetőséghez juttatva bennünket - kimászott a partra, de nem, végül végleg faképnél hagyva vadászt és kísérőjét, eltűnt. Hű, ez mégsem lesz olyan egyszerű - mondtam a történtek mesélése közben este társamnak, aki egész délután egy folyóparton lesben ülve várta "élete hódját", mind hiába. Másnap én kezdtem lesvadászattal, az ingatag kenut Emil egy csónakkal váltotta fel és azzal indultak útra barátommal, most már a vadászház melletti tavon próbálva szerencsét. Nem sok idő telt el, amikor lövést hallottam és alig félóra elteltével magam is láthattam az első terítékre hozott hódunkat, és az igazi vadászélmény első fültanúja lehettem. Még nem sötétedett be, így együtt folytattuk a vadászatot a csónakkal. A puskát innentől én szorongattam, várva a vadászszerencsét. Nem kellett sokáig várni, hamarosan megláttunk egy megtermett hódot a vízen. Jó egy kilométert követtük, mire kimászott a partra és a csónak orrába hasalva sikerült meglőnöm.
Igazi jó kis vadászat volt, vadűzéssel, izgalommal, az elejtés örömével. Négy nap alatt ketten összesen három hódot lőttünk és minden átértékelődött bennünk: magunkon mosolyogtunk, a "céllövészettől" való félelmünk szertefoszlott, minden igazi vadásznak örömére szolgáló élményekkel gazdagodtunk.
A vadászház, az ellátás Lappföldhöz illően egyszerű, mégis minden igényt kielégítő volt. Emil nemcsak kiváló vadásznak bizonyult, hanem tökéletes szakács is egyben, aki mindemellett nagyon szépen tangóharmonikázik. Attilának megköszönve a felkutatott lehetőséget, ajánlom valamennyi vadásztársamnak a hódvadászat egészen különleges módját Svédországban!"

2012 - jávorvadászat 4 jávorbikát - köztük egy kapitálist - és több tarvadat hozott terítékre két magyar vadászunk Svédországban. Az 5 vadásznap alatt elejtett 6 jávor és az izgalmas vadászat a svéd rengetegek kulisszái között egy életre szóló élményhez juttatta vendégeinket.
A sikeres vadászatról kedves vendégünk így számolt be:
"Egy éve tervezgettük és végre elérkezett a "nap": indulunk barátommal északra, Svédországba a jávorok hazájába! Otthonos kis vadászházunk Vilhelminától délre, a Visjö partján található "Lapponia Camp" lett. A terület üzemeltetője Emil - miután vadászati tanulmányait befejezte - elhatározta, hogy itt - Közép-Svédország északi részén, Lappföld déli határán - fog vadászparadicsomot kialakítani. A szimpatikus és hozzáértő fiatal vadász először a különböző fajdok (siketfajd, nyírfajd, hófajd, császármadár, stb.) vadászatára szakosodott, de három éve már sikerrel vadásznak nála európai jávorszarvasra is. Mi ez utóbbi miatt érkeztünk hozzá szeptember közepén, mindketten egy-egy jávorbika elejtéséről álmodoztunk évek óta. A jávor vadászatára Svédországban közvetlenül a bőgési időszak előtt, szeptember 25-ig és a jávornászt követően, október 10-e után kerülhet sor.
Bízva a jávorbőgés igazi időszakának közelségében, minden reggel "Lockjagd"-dal kísérleteztünk, - meglehetősen egyszerű, tölcsér alakú eszközzel bőgőhangot hallatva - megpróbáltunk puska elé csalogatni egy-egy bennünket vetélytársnak gondoló bikát. Bár szorgalmasan tettük reggelente a dolgunkat, ilyen módon mégsem sikerült "szóba elegyednünk" a vágyott vad egyetlen példányával sem. (A "hivatalos" nászidőszakot követően sokkal eredményesebb a vadászat ezen módja errefelé, mint azt megelőzően.) Arra azért jó volt a mindennapos korai kelés, hogy menet közben alaposan felderítettünk minden éjszakainak vélt jávornyomot és reggeli után már speciális jávoros kutyákkal igyekeztünk a nyomok gazdáit utolérni.
Rögtön az első reggel is így történt. Két - egymástól 30 km-re lévő - területen vadásztunk, külön-külön. Kísérőm és kutyája nyomában lépkedve majd két órán keresztül csodáltam az itteni táj varázslatos szépségét, kattogtattam fényképezőmet amikor a - GPS nyomkövetővel felöltöztetett - kutyánk heves csaholásba kezdett. Ez az addigi nyugodt sétánk azonnali végét is jelentette egyben. A nyomkövető jelzéseit és a kutyaugatás irányát próbáltuk követni. Futottunk árkon-bokron keresztül a jónak vélt irányba, a süppedős domboldalon lefelé, azután lihegve vissza. A csaholás hangja távolodott, vele együtt pedig a - képzeletemben megszületett - csodaszép jávorbika is. Kísérőm egyszer csak magamra hagyott - felruházva az esetleg adódó lövési lehetőség önálló kihasználásával - és a távolba veszve elfutott egy erdei úton. Húsz perc múlva autóval érkezett meg, ettől kezdve ezzel követtük az "eseményeket". Igyekeztünk valahogyan a kutya elé kerülni, néhány száz méterrel előtte megállni és vártuk, hogy megjelenjen az űzött vad. Kiderült azonban, hogy nem akármilyen "csodaszarvas" az itteni jávor! Legtöbbször jóval a gondolataink és a kijelzőn is látható kutyánk előtt járt, így néhány perc várakozást követően csak a vad nyomát szorgalmasan követő kutyát láttuk meg. Egy órás "nyomkövetés" után - már a szomszéd vadászterületen járva - végre megpillantottam életem első eleven jávorbikáját... Úszott! Tőlünk kb. 400 méterre, kifejezetten jól tempózva haladt egy közeli félsziget csúcsa irányában, kitartó kutyánk csaholásától a partról kísérve. Azonnal az autóba ültünk és egy kilométer száguldás után kiszállva lerohantunk a tó partjára. Soha nem feledhető kép tárult elém. A jávorbika megint a tóban úszott, de most felénk, hiszen a túlparton a kutya már a nyomában volt. Kísérőm utasítására lőttem. A jávor jelezte a találatot, de visszafordult és a néhány méterre lévő túloldalon kiemelkedett a vízből. Még három lövés következett, mire beteljesült az álom és az élettelen Óriás teste belesimult a térdig érő víztükörbe. A vadász izgalma örömbe csap át ilyenkor, a beteljesülés érzése járja át testét-lelkét. Nem mindennapi öröm ez, de remélhetőleg minden vadász fel tudja magában ezt az érzést idézni. Újabb egy órás küzdelem következett "Csodaországban", hiszen még partra kellett hozni a közel 500 kilós testet. Előkerült egy csónak, áteveztünk és kísérőm Mickel - combig a vízbe gázolva - visszavonszolta a nyílt víz szélére a fenséges vadászzsákmányt. Visszafelé a csónak - ekkora "uszállyal" maga mögött - már korántsem volt olyan fürge mint idefelé. Lassan-lassan partot értünk, ahol végre - sok-sok fotó erejéig - birtokba vehettem életem első jávorbikáját, amit később tréfálkozva egyszerűen csak "vízi jávornak" hívtunk. Svédországban a kapitális trófeájú jávorbika fehér holló ritkaságú, így a másodéves bikám összesen három agancsága éppen akkora örömet okozott nekem, mint az hogy mindeközben barátom egy hároméves "7-es" bikát zsákmányolt két parádés lövéssel. Nem akármilyen napot zártunk, házigazda, vendég egyaránt elégedett volt. Az első napot követően már mindig együtt vadásztunk barátommal napközben. Mindjárt a második nap, valamikor dél körül "Acka" - a fehér színű jávoros kutya - friss nyomra állítva több mint három kilométerre eltávolodott tőlünk, szinte "lement a térképről". Sajnos most nem követhettük, mert - a tegnapi kalandommal ellentétben - ez a területszomszéd nem járult hozzá ahhoz, hogy a kutyát követve az ő területén meglőjük a tőlünk átváltó jávort. (Ez egyébként ezen a vidéken - Emil közbenjárására - legtöbbször lehetséges.) Vártunk és reménykedtünk a GPS jelzéseit figyelve közben. Cseppet sem bizakodva nevettünk amikor Acka szimbóluma 200 métert közeledett azután ugyanennyit távolodott hozzánk képest a nyomkövető kijelzőjén. Két óra telt el így, amikor ifjabbik kísérőnk Dennis figyelmeztetett, hogy valamennyivel közelebb vannak: Acka és a "valami". Újraéledő izgalmat éreztünk barátommal: lehet hogy ma is sikerülhet? Két vadász, két autó és két kísérő, akik megpróbálták a legokosabbat kitalálni. Kettéváltunk! Dennis és én jó két kilométer autózás után megálltunk, kiszálltunk és lövési pozíciót kerestünk, várva a hamarosan felbukkanó jávort. Mégsem történt semmi. Újabb autózás - ablakon kilógatott jelvevővel -, kilométerek és megint várakozás. Félóra múlva Acka helyzete tőlünk 700 méterre állandósult. Áll a jávor, odamegyünk! Előttünk 300 méter lápos rét, azután egy domb, az mögött lehetnek! Lassan fogy a távolság: 500 m ... 300 m ..., már hallható Acka csaholása a dombél mögött! Végre felértünk és már csak 200 m, de ebben a fiatal erdőben legalább 50 méterre meg kell közelítenünk őket, hogy szem elé kerüljenek. Egyszer csak csend lett! Semmit sem hallunk, Acka elindult, a távolság 400 aztán már 600 méter. Hú...de közel voltunk! De nincs vége! Acka félkörben követi a vadat! "Ez vagy medve vagy pedig öreg jávor, azok csinálnak így!" - mondta Dennis. Gyorsan vissza az autóhoz! Újabb félóra kellett, hogy ismét száguldjunk vagy két kilométer, majd egy kis tanácstalanság után vissza abba az irányba, ahonnét legutóbb jöttünk. Százas tempóval érünk be egy 10 hektáros vágásterületre, amikor vagy 250 méterre ott van előttünk egy hatalmas jávorbika. "Órákig tartott" amíg sikerült megállni az autóval. Talán a bika is meglepődött ettől és ferdén felénk fordulva megállt. Ekkor érte az első lövés, majd még kettő következett mielőtt eltűnt az út kanyarulatában a szemünk előtt. Vissza az autóba, hogy minél gyorsabban utolérjük! Az úton már nem ért át, az árokkal nem tudott megbirkózni az elgyengült test. Gyors kegyelemlövéssel váltottuk meg további szenvedéseitől a 600 kilós, kapitális jávorbikát. Nem akármilyen agancsos feküdt a terítéken: az egyik oldalt 9, a másikon 10 ágú lapátos! 19-es jávorbika! Talán minden ezredik svéd vadász büszkélkedhet azzal, hogy életében egy ilyen jávorbikát sikerült elejtenie, pedig Svédországban szinte mindenki jávorra vadászik ilyenkor. Hihetetlenül boldogok voltunk a csodálatos bika láttán mindannyian, az én akkori örömöm még most sem igazán önthető szavakba. Emil telefonon értesült a történtekről, egyetlen szót tudott "kinyögni": "impossible"!
Még három napot vadásztunk és még további három jávort lőttünk hasonló izgalmak között, újabb és újabb szenzációs élményekkel gazdagodva. A szeptemberi egy hetünk mérlege így: 5 vadásznap - 6 jávor, ebből 4 bika, 1 tehén és 1 borjú! Ezek után hogy is lehetne nem felsőfokban emlékezni Svédországra? Csodás volt "Lapponia", csodás volt Emil! Köszönjük Attila a nagyszerű szervezést és a feledhetetlen hetet! "

2013 - jávorvadászat: Újabb nagy svéd jávor! Téli jávorszarvas hajtóvadászatot hirdetett meg svéd partnerünk. Ezen a programon vett részt két vendégünk. A hajtó kutyákkal történő jávorvadászat igen elterjedt és jól bevált vadászati mód Svédországban. Az év őszi - téli időszakában gyakorolják a direkt erre trenírozott kutyákkal. Decemberben általában mégis sokkal könnyebb és eredményesebb a hajtás a hó miatt. Most azonban igen nehezen indult a vadászat. Az első napok sikertelenségét a röviddel a vadászat előtt alkalmatlankodó hatalmas vihar és a nem megfelelő hóviszonyok okozták. Így a vadászat közben szükségessé vált a területváltás. Ezt követően vadászaink mellé pártolt a szerencse, hisz nem csak láttak több jávort, de egyikük egy kiemelkedő, kapitális méretű jávorbikát hozott terítékre. Gratulálunk!

Svédország siketfajd_01

Svédország siketfajd_01

Svédország siketfajd_02

Svédország siketfajd_02

Svédország siketfajd_03

Svédország siketfajd_03

Svédország siketfajd_04

Svédország siketfajd_04

Svédország siketfajd_05

Svédország siketfajd_05

Svédország nyírfajd_01

Svédország nyírfajd_01

Svédország nyírfajd_02

Svédország nyírfajd_02

Svédország nyírfajd_03

Svédország nyírfajd_03

Svédország nyírfajd_04

Svédország nyírfajd_04

Svédország hófajd_01

Svédország hófajd_01

Svédország hófajd_02

Svédország hófajd_02

Svédország császármadár_02

Svédország császármadár_02

Svédország teríték_01

Svédország teríték_01

Svédország teríték_02

Svédország teríték_02

Svédország teríték_03

Svédország teríték_03

Svédország_fiatal_jávorbika

Svédország_fiatal_jávorbika

Svédország jávorszarvas_01

Svédország jávorszarvas_01

Svédország jávorbika_01 (2012)

Svédország jávorbika_01 (2012)

Svédország jávorbika_02 (2012)

Svédország jávorbika_02 (2012)

Svédország jávorteríték (2012)

Svédország jávorteríték (2012)

Svédország jávorbika_03 (2013)

Svédország jávorbika_03 (2013)

Svédország jávorbika_04 (2013)

Svédország jávorbika_04 (2013)

Svédország_jávor_a_vízben

Svédország_jávor_a_vízben

Svédország_jávor_hívás

Svédország_jávor_hívás

Svédország_jávor_szállítás

Svédország_jávor_szállítás

Svédország rénszarvas_01

Svédország rénszarvas_01

Svédország rénszarvas_02

Svédország rénszarvas_02

Svédország hódvadászat_01

Svédország hódvadászat_01

Svédország hódvadászat_02

Svédország hódvadászat_02

Svédország hódvadászat_03

Svédország hódvadászat_03

Svédország hódvadászat_04

Svédország hódvadászat_04

Svédország hiúz (2011)

Svédország hiúz (2011)

Svédország hód_01

Svédország hód_01

Svédország hód_02

Svédország hód_02

Svédország hód_03

Svédország hód_03

Svédország hód_04

Svédország hód_04

Svédország hód_05

Svédország hód_05

Svédország hód_trófea

Svédország hód_trófea

További információk az országról:

Kérjük válasszon:

Kapcsolat

Kérdése van, vagy információra van szüksége?

E-mail: info@vadaszutak.hu

Ízelítő a galériából:

Ausztria alpesi zerge_25

Ausztria alpesi zerge_25

Oroszország - Kurgan Szibériai őzbakok (2009)_04

Oroszország - Kurgan Szibériai őzbakok (2009)_04

Kanada - Újfundland jávorszarvas_06

Kanada - Újfundland jávorszarvas_06

Kazahsztán maral szarvas_09 (2013)

Kazahsztán maral szarvas_09 (2013)